Tombolnak a vírusok, minde(egyike)t egybevetve, régóta már. Idejét nem tudnám megmondani, mikor voltam utoljára beteg. A reggeli hideg-meleg váltótusra, a tudatos életmódra, és a bika immunrendszerre évek óta esküszöm.
De valahogy mégis rés keletkezett a pajzson, gazdát talált a vírus. Házi praktikákkal kezdtem, gondoltam így az elején elcsípve ennyivel akár meg is úszhatom. Öntöttem magamba a mézet, gyömbérrel, fokhagymával turbósítva, kalmopyrinnel bebiztosítva. Folyadék a citromos, mézes forró kamilla tea volt. De csak csúsztam bele a mélységébe, be kellett vetni valami keményebb formációt. Antibiotikum kúra, köptetővel. Nem lett (sokkal) jobb.
Következő nekifutás a gyógyulás útján, az inhalálás. Klasszikus módon készült, lábosba felforralt vízbe, himalája sót hintve, azt pár óránként ismétlődően inhalálva, a torokszaggató köhögés – nem túlzok – azonnal enyhült. Amit a keleti, és nyugati világ praktikái – most kivételesen – nem tudtak 5 nap alatt “megoldani”, azt ez a rémegyszerű gyógymód azonnal kezelt. (Hozzáteszem, Édesanyám javaslata volt, ami önmagában hordozza az anyai gyógyító erőt.) Jusson eszedbe az inhalálás, ha hasonlóan járnál.
Aztán elgondolkodtam, valahogy az élet is ilyen. Nincs bevált recept, vagy épphogy sokféle van. Valamikor ez működik, van, amikor az, és valamikor egyik sem. Az élet az maga, hogy olykor körbe kell járni, fáradhatatlanul próbálkozni, mi az, amitől változik az adott helyzet. Nem azért, mert valamit nem csinálsz jól. Már attól, hogy teszed, önmagában jó. Sokkal inkább azért, mert az élet jórészt szól tapasztalat gyűjtésről, tanulásról, fejlődésről. Evolúcionálódunk. (Nem biztos, hogy van ilyen szó. 🙂 )
Még egy gondolat. A betegség az egyensúlyból való (hosszas ideig tartó) kiesés, mindig van előjele. Ezt most nem sikerült időben észrevennem, remélem Neked sikerül.
Figyelj magadra, figyelj tested jelzéseire!
Love Yourself,
Eszter
